Hogyan használd az irigységet?

A magyarokat gyakran éri az a vád, hogy irigyek, de sok év külföldi tapasztalat alapján szerintem az irigység nemzettől függetlenül bárkiben előjöhet. A kérdés az, hogy ki, mit kezd vele?

Az irigység azért annyira kellemetlen, mert több érzés keveredik benne egyszerre. Ott van a vágy ("bárcsak nekem is lenne…"), a veszteségérzet ("nekem miért nincs…"), és sokszor a szégyen is ("miért nem tudok örülni a másik sikerének, mi baj van velem?"). Ettől lesz az egész zavaros.

A másik sikere tükröt tart. Nemcsak azt látjuk, hogy neki ment, hanem azt is, hogy nekünk hol nem ment, hol álltunk meg, mit halogattunk, mitől féltünk, miről mondtunk le. És amikor ezt a fájdalmat nem merjük felvállalni, akkor inkább átfordítjuk kritikába, lekicsinylésbe, cinizmusba, vagy elfordulásba. Ezek védekezések – így próbáljuk csökkenteni a belső feszültséget.

Az irigységben szinte mindig van összehasonlítás is. Ilyenkor az önértékelésünk nem belső stabilitásból működik, hanem abból, hogy hol állunk másokhoz képest. Ráadásul általában csak egyetlenegy részletre koncentrálunk: például arra, hogy neki mennyi pénze van, arra már nem, hogy mennyit tanult, mennyit kockáztatott, vagy mennyi munkát fektetett a sikerbe.

Csakhogy az irigység valójában egy pontos térkép: megmutatja, mire vágyunk igazán.

Használd hát az irigységet! Vedd inspirációnak, és vizsgáld meg:

• Mi fáj igazából?
• Mit jelent Neked az ő sikere? Mit hiszel magadról ilyenkor?
• Mit az amit valójában szeretnél, csak nem teszel érte?
• Mi az, ami akadályozhat? Például egy félelem: "mi van, ha kinevetnek?", "mi van, ha belebukom?", vagy akár az is, hogy "mi van, ha sikerül, és akkor még többet várnak tőlem?". Vagy egy korlátozó hiedelem: "én ehhez kevés vagyok", "pénzt csak tisztességtelenül lehet szerezni", "én már elkéstem erről".

Ha ezeket felismered, az irigység motivációvá tud alakulni, amiből már cselekvés születik: a sóvárgás helyett elindulsz a célod felé.

De akkor miért ragad a magyarokra könnyebben az "irigy" címke? Talán azért, mert sok évszázad nehézségei után belénk ivódott a tehetetlenség- és kiszolgáltatottság érzés. Ideje ezen fordítani: a körülmények hibáztatása helyett vállaljunk felelősséget, és tegyünk minden nap egy kis lépést a saját vágyaink felé.

Ha elakadtál az irigység témájában, vagy van valami, ami miatt nem mersz/ nem tudsz lépni, írj az info@sefira.hu-ra, vagy üzenj Messengeren, és megbeszéljük, hogyan tudok segíteni – akár ebben, akár más témában.