Miért várok mindig a másikra?
Egyik ügyfelem – nevezzük Bellának – azzal fordult hozzám, hogy nem érti, miért nem tudnak már végre összeköltözni a párjával.
Mindig van valami, ami miatt várni kell.
Előbb költözni kellene. Aztán fel kellene újítani a konyhát. Talán jobb lenne megvárni a tavaszt. Mindig van egy újabb körülmény, ami miatt az összeköltözés egy kicsit későbbre tolódik.
Ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy ez Bellának valójában egyáltalán nem új helyzet.
Az előző kapcsolatában is várt a férfira – akkor arra, hogy befejezze a tanulmányait. Az azt megelőző kapcsolatában pedig arra, hogy a másik fél rendezze és lezárja az előző kapcsolatát.
Lassan kirajzolódott egy minta:
Bella kapcsolataiban mindig vár valamire, mielőtt igazán tovább lehetne lépni.
Ilyenkor már nemcsak az a kérdés, hogy miért nem akar a férfi összeköltözni, hanem meg kell vizsgálnunk azt is, hogy
miért kerül Bella újra és újra olyan kapcsolati helyzetbe, amelyben várnia kell?
Az ingás problémafeltáró módszerrel kezdtünk tovább dolgozni. Ezt többek között arra használom, hogy olyan összefüggéseket, érzéseket és belső konfliktusokat hozzunk felszínre, amelyekre nem vagyunk tudatosak.
És itt érdekes fordulat következett.
Nemcsak a férfi oldalán volt elakadás.
Bellában is több félelem kapcsolódott az elköteleződéshez és az együttéléshez.
Tudatosan nagyon vágyott rá. A mélyben viszont ott volt egy egészen más kép arról, mit jelent egy nő számára egy komoly kapcsolat.
A családjában ugyanis nem igazán látott maga körül olyan párkapcsolatot, amelyet harmonikusnak érzett volna. Sokkal inkább azt látta, hogy a nők alkalmazkodnak, korlátozva érzik magukat, és a családi felelősség nagy része is rájuk nehezedik.
Ha valaki ezt látja maga előtt gyerekkorától éveken keresztül, könnyen kialakulhat benne egy belső kettősség:
"Szeretnék igazán közel kerülni valakihez."
és közben:
"De mi lesz velem, ha ez megtörténik?"
Ilyenkor sokszor tudattalanul olyan partnereket vagy olyan helyzeteket választunk, ahol az elköteleződés mindig egy kicsit távol marad.
Bella ezért házi feladatot is kapott.
A feltárt félelmekkel néhány héten keresztül érzelmi felszabadító technikával dolgozik. Ennek során nemcsak az adott érzések változhatnak, hanem gyakran felbukkannak hozzájuk kapcsolódó emlékek, élethelyzetek vagy további felismerések is.
És ezek már mutathatják a következő réteget, amivel tovább lehet dolgozni.
Fontos azonban, hogy ez nem azt jelenti, hogy ha Bella feloldja ezeket a félelmeket, akkor szakítania kell a párjával.
Éppen ellenkezőleg.
A cél nem az, hogy eldöntsük helyette, maradjon-e vagy menjen, hanem hogy egyre kevésbé a régi félelmei és családi mintái irányítsák a döntéseit.
Lehet, hogy a kapcsolatban valóban megnyílik az út az összeköltözés felé. Lehet, hogy másképp kezd kommunikálni a párjával. És az is lehet, hogy tisztábban látja majd, mire van szüksége valójában.
A lényeg az, hogy már ne ugyanaz a tudattalan minta döntsön helyette.
Ha szeretnél ránézni egy elakadásodra, visszatérő mintádra vagy olyan élethelyzetre, amiben nem találod a továbblépést, írj nekem privát üzenetet.