Elfelejteni vagy feldolgozni?

Ha történik Veled egy megrázó élmény vagy trauma, Te túllépsz és elfelejted? Vagy megpróbálod megfejteni az eseményeket, megtalálni a miérteket, azaz feldolgozni a történteket?

Nagyon gyakran találkozom azzal, hogy sokan csak megpróbálnak túllépni a krízishelyzeteiken (pl. szakítás/válás, veszteség/gyász, megcsalás, bántalmazó családi helyzetek, munkahelyi krízis, kiégés, baleset), mert túl fájdalmas lenne foglalkozni vele, egyszerűbb elfelejteni. Miért nem jó ez?

Sem az agyunk, sem a lelkünk nem felejt. Lehet, hogy fejben idővel halványul az emlék, de a lenyomata sokszor megmarad, és később váratlan helyzetekben újra aktiválódhat. Ha próbáljuk elnyomni, meg nem történtté tenni az eseményeket, attól az még tárolódik a tudatalattinkban, és különböző formákban később utat tör magának.

Például:

• betegségek, testi tünetek: az én szemléletemben a betegség a lélek nyelve, egy jelzés, hogy tudatalatt elakadás, feszültség vagy feldolgozatlan történet van. A lélek gyakran hagy időt arra, hogy ránézzünk a nehéz eseményekre, és ha ez sokáig elmarad, a jelzések erősödhetnek. A testi tünetek gyógyítása mellett érdemes a lelki okokat is feltárni, a feldolgozással foglalkozni.
• kapcsolati nehézségek: nagyon sokszor szülőkkel kapcsolatos sérüléseket, feldolgozatlanságokat viszünk tovább a párkapcsolatainkba, megnehezítve a harmonikus viszonyok kialakítását, ami akár eredményezheti azt, hogy ugyanazokat a köröket futjuk. Például alkoholista szülő esetén gyakran előfordul, hogy valaki tudatalatt szintén alkoholista párt választ, mert úgy érzi, majd vele megoldja azt, amit a szülővel nem sikerült.
• korlátozó hiedelmek: ilyen lehet például a "nem bízom senkiben", "nekem kell mindent megoldanom", "ha hibázom, baj lesz"… Ezek a belső szabályok épp azért alakulnak ki, hogy akkor túléljünk. Később viszont ugyanaz a "védelmi rendszer" már szűkíti és korlátozza az életet.
• visszatérő szorongás, pánik: annak a jele, hogy egy régi élményből megmaradt benned egy túlérzékeny "riasztórendszer", ami hétköznapi helyzetekben is bekapcsol, mintha baj lenne. Azért tér vissza, mert nem csak a jelenre reagál, hanem olyan ismerős mintákra és ingerekre (helyzetekre, hangokra, tekintetekre stb), amelyek régen veszélyt vagy tehetetlenséget jelentettek.

Honnan tudod, hogy feldolgoztad?

A feldolgozás nem azt jelenti, hogy mindent fel tudsz idézni részletesen, és nem is azt, hogy soha többé nem jut eszedbe. Akkor dolgoztad fel, ha az érzések kezelhetővé válnak, már tudsz akár semleges érzésekkel gondolni az adott eseményre vagy emberekre. Nem irányítja a döntéseidet és a kapcsolataidat, nem kell miatta állandóan erősnek vagy kontrolláltnak lenned. Az élmény a múltad része lesz, nem a jelened vezérlője.

Hogyan lehet feldolgozni?

Számos módszerrel dolgozom, amik segítenek a feldolgozásban. Egy részük a miértek megértését hozza (pl. Életforgatókönyv, Asztrozófia, Tarot), mások pedig konkrétan segítenek megnyugodni, semlegesíteni és felülírni a rossz érzéseket – ilyen például az ÉFT, vagy a különböző problémamegoldó technikák, amiket akár otthon alkalmazva érhetsz el tartós változásokat.

Keress, ha úgy érzed tudok segíteni Neked.