Kedves elvált Szülők!
Kedves elvált / válófélben lévő SZÜLŐK!
Szeretnétek, hogy a gyermeketek ne sérüljön a válás miatt?
A jó hír az, hogy a gyerek nem attól sérül, hogy anya és apa külön háztartásban él. Attól viszont igen, amikor a szülők egymást bántják, egymást szidják, és a gyereknek a másikról rosszat mondanak.
Tudom, hogy sokan ezt jól csináljátok: felelősen, a gyereketeket óvva mentek tovább, még akkor is, ha közben belül nehéz. Viszont túl sok olyan helyzetet látok, ahol a gyerek issza meg a levét a szülők harcának.
Elég, ha az egyik szülő leértékeli a másikat, gúnyolja, "csak elmondja az igazat" róla, vagy burkoltan elvárja, hogy a gyerek állást foglaljon. Elég egy-egy elejtett megjegyzés, egy célzás, egy félmondat, ami a másik ellen hangol. A gyerek nem tud kívül maradni ezen, mert ő mindkettőtök része: anyából és apából van.
Ilyenkor a gyerekben zavar keletkezik: mintha a saját két belső fele kerülne szembe egymással. Szereti mindkettőtöket, kötődik mindkettőtökhöz, és közben azt érzi, hogy választania kell, vagy hogy egyikőtöket cserbenhagyja. Ettől lesz benne feszültség, szorongás, bűntudat, és sokszor az a kimondatlan érzés, hogy "velem van baj".
Ennek a sérülésnek pedig később is ára van: önértékelési problémák, bizonyítási kényszer, túlzott megfelelés, bizalmatlanság a párkapcsolatokban, olyan párválasztás, ahol újra és újra ugyanaz a feszültség ismétlődik. A gyerek viszi magával azt, amit akkor tanult, amikor a két legfontosabb ember az életében egymást bántotta.
A gyereketek egy életre összeköt titeket. Ott álltok majd együtt a ballagásán, az esküvőjén, és egyszer ugyanazt az unokát fogjátok a kezetekben tartani. Lehet, hogy párként nem ment – de szülőként működjetek úgy, hogy a gyerek biztonságban maradjon. A gyereknek az a legjobb, ha a szülei jóban vannak, történjen bármi az ő felnőtt párkapcsolatukban.
Tudom, hogy néha nagyon nehéz. Megcsalás, hazugság, árulás, évek fájdalma lehet a háttérben, és ezek nem tűnnek el csak attól, hogy "okosnak kell lenni". De ha egyedül nem megy a megbocsátás vagy az elengedés, segítséget kérni nem szégyen, hanem felelősség. Ha másért nem, akkor a legdrágább kincsetekért: a gyermeketekért.