Segítsünk az anyukámnak

Egy fiatal férfi keresett meg azzal, hogy anyukáján szeretne segíteni. Nemrég diagnosztizálták rosszindulatú daganattal, másnap várt rá a műtéte. Az anyuka egyelőre el van zárkózva alternatív segítség igénybevételétől, de fia azt érezte, hogy valamilyen módon azért talán mégiscsak lehet valamit tenni.

Ingával megkérdeztük, hogy van-e lehetőségünk és engedélyünk valamiben segíteni neki a fián keresztül. Egy családállítás elvégzésére irányított minket az inga, mégpedig ügyfelem apjának első házasságával kapcsolatosan. Elmesélte, hogy apjának volt egy első házassága amiből egy gyermeke is született. Bár anyja ennek tudatában ment férjhez, mégis mindig neheztelt férje első családjára. Akkoriban azt se nézte jó szemmel, amikor férje elment meglátogatni első gyermekét, emiatt ritkultak is ezek a látogatások. Ügyfelem mikor felnőtt, szerette volna a családba "integrálni" testvérét, de mindig anyja neheztelésével, szúrós megjegyzéseivel kellett szembesülnie. Ennek ellenére teljes mértékben családtagként kezelte nővérét, de édesanyján érezhető volt, hogy az eltelt évtizedek ellenére még mindig nem tudta elfogadni ezt a helyzetet.

Az ingás családállítás módszerével feltártuk, hogy milyen nehézségeket okoz ez az anyukája életében, ezeket tisztítottuk és betöltöttük rá a megfelelő segítségeket. Kijött az is, hogy meg kell bocsátania saját magának annak ellenére, hogy ezt a haragot érezte, érzi vagy akár ha mindig is érezni fogja. Ezt az önmagának történő megbocsátást "betöltöttük" neki. Kliensem pedig az édesanyja nevében elmondta a megfelelő tiszító állításokat. Ezzel anyja, ha nem is tudatosan, de elismerte tiszteletét férje első felesége iránt, elfogadta, hogy férje azért lehetett az övé, mivel a kapcsolatuk nem jól alakult, megköszönte, hogy helyet adott neki.

Ügyfelem semmit nem mondott el a családállításról anyukájának, mégis a műtét másnapján az anyuka magától vetette fel ezt a témát fiának. Sok olyan dologról kezdett beszélni, amiről addig nem. Ügyfelem eddig mindig olyan negatív energiát érzett, mikor anyukája a féltestvéréről beszélt, hogy nem tudta elviselni. Most nem volt ilyen, semleges és tárgyilagos volt. Szóba hozta azt is, hogy miért nem engedte, hogy gyakrabban járhasson az apukája az előző családjához, de ezt is semlegesen mondta, elfogadta, hogy akkor így tudott tenni - úgy tűnik, hogy tényleg megbocsájtott magának!
Néhány nappal később pedig olyan új tulajdonságok kezdtek megcsillani az anyukán, amik addig nem voltak rá jellemzőek. A betegsége ellenére is sokkal pozitívabban áll mindenhez, meglát és értékel dolgokat, amiket addig nem vett észre vagy természetesnek vett.

Mindezek várhatóan és remélhetőleg a gyógyulásához is nagymértékben hozzá fognak járulni!